2014. március 28., péntek

Romi gyermekvárás 2.0

Hadd ne magyarázzam most a funkcióját, a lényeg, hogy nemrég kitaláltam, mennyire kényelmes lenne nekem egy szoptatóspárna. Jelen helyzetemben ugyanis okosok szerint nagyon királyul alá lehet vele támasztani alvás közben a hasat és a hátat, ami azért egyre jobban jönne. Öcsém meg nagy szabászmester, aztán megkérdeztem, mennyiért tudna megvarrni egy ilyet. Válasz: "Óóóó, megcsinálom, ez az én ajándékom a kisdednek!" :D

A huzatvásárláskor a következő dialógus hangzik el közöttünk:
T: "Jajjjj, melyiket válasszam, az elefántosat vagy a macisat??"
K: "Hát nem tudom, nem én fogok rajta szoptatni."
T: "Hát ezt mertem remélni."

Az anyagvásárlás után a kegyelemdöfést az adta meg a biznisznek, hogy átsétáltunk a szomszédos bababoltba, ahol gyöngyhungarocell árban lehetett krokodilos mintájú párnát kapni. A termékre a következő név volt ráírva: "kényeztetőpárna".

K: "Milyen figyelmesek, ezek már a fogantatás pillanatától gondoskodnak a sikerről!"

2014. március 27., csütörtök

Palánták, mutatom



Bazsalikomok:

Paradise-ok:

Chili Jalapeno (későn érő típus a szentem):

Oregánókák:


Ez meg itt egy Botond, aki megmutatja, hogy kisfiú, és még lájkolja is:

2014. március 21., péntek

Nyilvánvalóan most bezzeg kilóra enném a szusit...
 

2014. március 19., szerda

Ma bebizonyosodott, hogy nem csak szenilis vagyok, hanem süket is. Jól sikerült ügyintézést követően megkérdem a T-Pontos csajt, hogy bocsi, nincs véletlenül itt egy vécé? Mire ő: "Hát, csak személyzeti van..." Én meg visszakérdeztem focilabdányira kerekedett szemekkel, hogy "SZEMÉSZETI???" Aztán azonnal elkezdtem gondolkodni, hogy hát én nem tudom, milyen extrákat tudhat egy szemészeti vécé, de bánomisén, jó lesz nekem az is. Még pár másodpercnyi tik-tak után le is esett végre, hogy mire gondolt.
 

2014. március 18., kedd

2014. március 17., hétfő

T: "Mi visz rá embereket arra, hogy fekete nadrág és fekete magassarkú cipő mellé fehér zoknit vegyenek fel?"
Cs: "Michael Jackson".

Hepiend

Még meg sem született a kis lurkó, de máris izgalmakat okozott nekünk. Genetikai tanácsadásra minden kismamának kötelezően mennie kell a terhesség ideje alatt, hogy kizárják vérvizsgálattal és ultrahanggal az esetleges fejlődési rendellenességeket. (Minket már azelőtt elküldött a belgyógyászom, hogy belevágtunk volna a gyerekvállalásba, hogy tisztában legyünk a rizikófaktorral. Végülis akkor azt mondták, hogy az egészséges szülőknél is számított 3-4% helyett nekünk - nyilván miattam - 5-6% a rendellenesség esélye, de ez annyira elhanyagolhatóan kicsi, hogy bátran vágjunk bele.) Amúgy a jerkőcön már minden szegletet megvizsgáltak uh-val, de az ajakívét nem látták, mert folyton szégyellősen elfordult (bezzeg azt mindig mutatja, hogy kisfiú :D), meg nem úgy feküdt. Két hete az egyik vérvételen egy érték magasabb lett picit annál, mint ami a baba korának megfelelő, és mondták, hogy ha a következő alkalommal látnak valami gondot az ajakívvel, akkor további vizsgálatokra lehet szükség. Mondom jó. Addig nem is foglalkoztatott a dolog, míg múlt héten az OTI-s szokásos gondozáson meg nem kérdezte a dokinő, hogy nem mondták-e, hogy amniocentézis kell. (Nem mondták.) Erről röviden annyit, hogy átszúrnak egy tűt a hasfalon, és mintát vesznek a magzatvízből, amiből kilencvenx %-os pontossággal ki tudnak minden rendellenességet mutatni/zárni. Csakhogy el is lehet miatta vetélni...
Mondanom se kell, hogy tegnap egész éjjel álmatlanul forgolódtam, vagy ha sikerült aludni, arról álmodtam, hogy épp az ultrahangban nézik a gyereket, és ott szurkoltam, hogy ugyan mutassa már meg magát, és jajajjj, milyen lesz a szája.
De szerencsére ma már addig piszkálták, míg meg nem tudták nézni, hogy minden rendben van, és folyamatos az ajakíve, úgyhogy nagy kavics gördül le a szívünkről. A genetikus orvos gratulált az egészséges gyermekhez, és közölte, hogy ide már többet vissza se jöjjünk. Mi meg összecsaptuk hátul a sarkunkat, és hazajöttünk. Délután meg úgy kidőltem, mint egy krumpliszsák.

2014. március 11., kedd

"Keresem azt a zeneszerető..."

T: "Elénekeljem Neked a Mekk Mester főcímzenéjét?"
...
Cs: "Drágám. Ez a Smoke on the Water volt a Deep Purple-től."

Mióta van kertünk, végre elkezdhetek hódolni annak a régi vágyálomnak, hogy egyszer majd nekünk is lesz veteményesünk, ahol pár alapvető zöldséget meg fűszernövényeket tudnánk termeszteni. Nem igazán származok (csak félig) ősi földműves családból, és az évek óta tartó próbálkozások, hogy némi bazsalikomot és rozmaringot életben tartsunk a lakásban, rendre kudarcot vallottak eddig. Na de majd most! A világ felismeri tehetségünket! Szóval rákattantam a netre, és olvasgatok a témában, meg rendeltem mindenféle magokat, amikből nagy szerencsével még nekem is lehet palántám... Majd ha lesz valami kezdemény, lelkesen posztolgatok róla még élő korában.

A másik - itt jön a reklám helye -, hogy pár alkalommal már rendeltünk dolgokat a Friss Kosárról, aminek az a koncepciója, hogy helyi v. viszonylag közeli termelők termékeit árusítják. Előrebocsátom, hogy eddig is igyekeztünk a bio vagy jobb minőségű termékeket leemelni a polcról, tehát nem a legolcsóbb termékeket kerestük feltétlenül a boltokban. Viszont, nyilván ha az ember megteheti, szerintem megéri a jobb minőségért picit többet kiadni. Pláne, hogy most fedeztem fel, hogy a csirkehúsok pl. néha több száz forinttal verik az ugyanilyen termékek (Boldog csirke) hiperes árait, és még 6500 Ft felett ingyen ki is szállítják a rendelést. Az eddig rendelt dolgok (hús, kenyér, tejtermékek, zöldségek) mind szépek és finomak voltak - finomabbak a bolti társaiknál. Egy szó mint száz, szerintem megér egy próbát ez a dolog, és mellette az ember még a helyi termelőket is támogatja - amíg ki nem nőnek a paradicsom és bazsalikom ültetvényei a saját kertjében, meg nem süti a saját kenyerét - amiről legalább biztosan tudja, hogy mi van benne.   

Ezt a posztot azonnal el is látom az #Aldiháziasszonyai taggel.

2014. március 10., hétfő

Nem vagyok én informatikus alapokon gondolom már nyilvánvalóvá vált az elmúlt pár évben, hogy képtelen vagyok egy szép kinézetű hátteret magamtól összefércelni, úgyhogy maradnak a sablonok. Hezitáltam a csokis (lásd) és a pirosas akvarelles (később) között. Most kipróbálom a csokisat, úgyis ez a kedvenc teám mostanában: http://www.yogitea.eu/en/products/details/choco/

2014. március 9., vasárnap

Gravity

Most fejeztük be a filmet, és az ítélet mindkettőnknek egy igen erős háccccc... A sztori sovány, a dráma nyúlós. Ott vesztettem el végleg a türelmemet, mikor a csaj percekig Matthez beszélt, hogy majd puszilgassa meg a kócos kislányát, mikor találkoznak az Égben, és üzeni neki, hogy szereti. Úgy látszik, totál unromantikus érzéketlen kismama vagyok, ennek a jelenetnek a vége jutott az eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=ucvyW_NIL4A

  

2014. március 4., kedd

Ma a terhesgondozáson egy ilyen szőrmealjú fekete kabátos szőke nőt láttam + Omega karóra + középkorú vállalkozó pasi.


Első napok


Elárulhatom Nektek, hogy rettenetesen élvezem a szabadság első napjait, és még csak naplopó senkiházinak sem érzem magam - először életemben nem az motoszkál bennem, hogy hm, hm, mit kell csinálnom, nem ülhetek itten ölbe tett kézzel, meg nem fetrenghetek egész délelőtt a kanapén, mert de. Sőt, kell is a pihenés, a gyermek szereti, meg azt hiszem, az én (fejben biztosan) túlpörgetett életmódomnak is alkalmazkodnia kell már végre-valahára. Bevallom, bejön nekem ez a kismama feeling, mert múlt pénteken úgy éreztem, megmozdult a kölök, aztán azt is olvastam, hogy 16-17 hét hetes kortól már hall is a baba, úgyhogy 1. Cs kiolvasta az okos internettről, hogy Mozartot kell vele hallgattatni, mert attól lesz k. okos (már odakészítette Foobarba az összeállítást) - A végső cél persze atomfizikust nevelni belőle, vagy jobb híján festőművészt, de utóbbi esetén majd sokat rakunk félre, hogy tudjuk támogatni munkanélküliként. 2. Vettem két mesekönyvet, és néha azt olvasgatom, mert állítólag pszichomókusok kimutatták, hogy a gyerek később is felismeri ezeket a versikéket, meséket, dalokat (utóbbit nálam nem, a gyerek születés után önként jelentkezne, hogy ólmot öntsenek a fülébe), és megnyugtatják majd őt csecsemőkorában. Egyébként épp akkor rúgott egy hejre kis karatéjos oldalrúgást, mikor mesét olvastam neki, szóval vagy adta neki (én ebbe a boldog tudatba ringattam magam), vagy szerette volna közölni, hogy "hagyjuk ezt a nyálas szart". Mellesleg vettem Kippkopp könyvet, amit ha valaki ismer, akkor kispirospont.

Na és végül, de nem utolsó sorban: két hete voltam belgyógyásznál, és képzeljétek, a terhesség hatására javultak a májeredményeim!! Ami persze nem azt jelenti, hogy elhagyhatom a gyógyszereket, de most viszonylag alacsony dózis mellett is szépen javul minden. Nevetett is a dokim, hogy úgy látszik, ez lesz a terápia, én meg készültem rákontrázni, hogy "mögmondta hát mögmondta".