2015. április 29., szerda

És a tökéletlen folytatás. Ma lett meg az MR eredménye, és úgy néz ki, hogy a májamban több ponton is találtak kisebb daganatos gócokat, nem csak abban az egycentis részben. Kedden megyünk az onkológusnő magánrendelésére. E pillanatban ami 100%-nak tűnik, hogy kemót fogok kapni, de tervben van egy egyeztetés a sebésszel, hogy mi lenne, ha megpróbálnák transzplantálni a májamat, és akkor elméletileg az e pillanatban ismert gócoktól megszabadulnék. Itt ezzel az csak a baj, ha jól értettük, hogy a transzplant után immunszupresszáns gyógyszereket kapnak a betegek (hogy ne lökődjön ki az új máj), de a nyirokcsomó érintettség miatt mindenképp kéne még utána is kemó, az meg már kérdéses, hogy a kettőt kibírnám-e. De az tuti, hogy ha felvesznek is a transzplant listára, várakozás közben is adnák a kemót. Kedden már tisztábban fogunk talán látni picit.

2015. április 27., hétfő

A tökéletes hétvége

A hétvége egy álom volt. Olyan szép időnk volt, Vágó Úrfi is ügyesen viselkedett, ráadásul mindent sikerült megnéznünk és elintéznünk. Szombaton délelőtt már Bélapátfalván voltunk, beszéltünk az apáttal, fixáltunk egy időpontot (amin még a kezelés változtathat, de legalább van egy előzetes), és az esküvőt összekötjük a kisded keresztelőjével is. A templom a hegyek között, fantasztikus környezetben fekszik, a faluból kb. egy kilométeres sétaút vezet fel, amelyet épp most alakítanak ki (de autóval is megközelíthető egy másik irányból). Az utolsó párszáz méteren felbukkan a homlokzat az öles fák között. Pont olyan romantikus, mint amilyennek elképzeltem. <3 A monostort 1232-ben építették román stílusban, így kicsit egy erődre hasonlít, semmi dísz, csak a régi, ódon, hűvös falak, körben egy erdei tisztással és forráskúttal.




A templom után Egerbe mentünk "étteremtesztre", és nem is csalódtunk, jó szívvel ajánlom a Macok Bisztró Bárt minden gasztrokalandornak. Tetszik a hely kialakítása, fiatalos, vidéki stílusú, nem fehérabroszos-magyaros. Egyelőre úgy tűnik, hogy tudnának is minket fogadni, pláne mivel kevesen vagyunk, és épp ebéd és vacsi idő közé esne az érkezésünk. E-mailezünk majd menükről és a további részletekről, és reménykedünk, hogy maradhasson a kiszemelt dátum. A kisgyerekeknek minden vasárnap átrendeznek egy kanapés-dohányzóasztalos sarkot ("Pocok Vacok a Macokban") az étteremben, ahol játszhatnak, rajzolhatnak, kifestőzhetnek. Ezt az esküvőre is megcsinálnák nekünk. Olyan klassz hangulatos volt minden, végig az járt a fejemben, hogy Istenem, ez szinte túl szép, hogy igaz legyen, esküvőt szervezünk, és mi, és itt és most és hú! A hétvége további részét családlátogatással kötöttük egybe.

Rokon a gyereknek: "Olyan bokorbacsalogatóan szép kék szemed van!!"

Sokat sétálgattunk, sütött a Nap, meleg volt, és vasárnap hazaérve még kis kertészkedésre is jutott idő. Dolce vita!

2015. április 22., szerda

T: Mindjárt itt van Anyák napja, kezdj el gondolkozni Anyukádnak valami ajándékon.
Cs: Befizetjük bungee jumpingra.
T: Esetleg nyugdíjas jógára?
Cs: Szerintem Anyám inkább a bungee jumpingot választaná.
T: Azt mondaná, az gyorsabban megvan, tudjuk le, mert "neki dolga van".
Cs: Már gereblyével a kezében ugrana le.

Az MR vizsgálatra minden techno rajongónak kötelező tanulmányi kirándulást szerveznék, konkrétan azt hittem, megsüketülök az egy óra alatt. Néha meg úgy éreztem magam, mint egy fába bújt hernyó, akire épp rátörni készül egy harkály. Papír szerint egy hét múlva lesz eredmény, de megpróbáljuk megsürgetni, hogy a jövő héten valamikor már mehessünk Pestre az eredményekkel.

Lesznek ám jó dolgok is a következő hetekben: a hétvégén kirándulunk Bélapátfalvára az esküvő kapcsán, már alig várom, ha ilyen szép idő lesz, nagyszerű útnak nézünk elébe! Május 8-án pedig megyünk családi fotózásra Pocok Pjotr-ral. Nem mellesleg ma 9 hónapos a kis házikedvencünk (10 kiló, 80 centi), és az eddigi alsó három foga mellé tegnapra felül kinövesztett két vámpírfogat.

2015. április 18., szombat

Jövő szerdán megyek MR-re Miskolcra (oda volt a leghamarabb időpont), aztán remélem, mihamarabb Pestre, az onkológushoz. Hétfőn már a 6. hét van a műtét után, kicsit izgulok, hogy kicsúszunk a 6-8 hétből. Mindegy, 2-3 hét max., és már tisztábban látunk majd. Most már nem vagyok olyan hisztis, az utóbbi napokban megy a játék a Kiscsirkével, és naponta kétszer etetem-altatom is. :) És még esküvői meghívó prototípusokat is gyártottam, jó mauka!

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (1933)

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek.
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemük kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipõjük, a ruhájuk,
s õk a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de – mondhatom – ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec.
Egy keltõóra átketyeg a csendbõl,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: "ébredj a valóra."
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.
De fönn, barátom, ott fönn a derûs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerûség,
reszketve és szilárdul, mint a hûség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekzõ lelke csöndesen ragyog
a langyos õszi
éjjelbe, mely a hideget elõzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
õk, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.
Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.
Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az elõcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsõn bucsúzott,
elõkelõ úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás
halk nõi suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklõ,
pazar belépõ,
melyet magára ölt egy drága, szép nõ,
és rajt egy ékkõ,
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szûzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tûzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyûcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejutnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.
Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tûnik szemedbe ez az estély?
Ötven,
jaj, ötven éve – szívem visszadöbben –
halottjaim is itt-ott, egyre többen –
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élõ, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kirõl nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és görönyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
 

2015. április 15., szerda

Ez a két hete tartó hasfájás nagyon megijesztett, féltem, hogy szövődmény lehet, valami nagyon nem jó, mi van, ha újra kell operálni, és elölről kezdődik az egész rémálom. Emiatt a stressz miatt rám nem jellemző módon napok óta kiborulva hisztiztem és sírtam Cs-nek (nyilván persze miután a kisgyerekes műszaknak vége volt), aki egyébként is szintén szét van csúszva ettől az egésztől, ráadásul még bennem is igyekszik tartani a lelket. Mindennek a tetejébe lelki válságban vagyok attól, hogy egyszerűen nem és nem és nem tudom ellátni rendesen a gyereket. Lerobbant állapotban legalább a játék ment frankón, de most hirtelen nagyot ugrott a mozgásban a Pocogány, térdelve ül, és felkapaszkodva áll, így mindenhova kúszni és hajolni kell vele, hogy ne koppanjon összevissza, mint valami tekebábu. Nekem meg sokszor ez nem megy, mert megfájdul tőle még jobban a hasam. Szóval megint teljesen haszontalan, szar anyának érzem magam, és tudom, hogy ezzel rohadtul nem segítek a helyzeten, csak tovább rontom, de jelen pillanatban nem tudom még kezelni.

Vannak időszakok a napban, mikor kb. alig fáj a hasam, máskor meg hajlok egyet, és utána olyan, mintha egy kést forgatnának a bordám alatt, és percekig levegőt se tudok venni. Tegnap emiatt csak elmentünk Pestre a sebészhez. De "szerencsére" úgy tűnik, egy ilyen műtét után bármi megtörténhet, ugyanis a sebész a legnagyobb magabiztossággal azt mondta, hogy ez teljesen normális, a szervezetemnek, az emésztőrendszeremnek ki kell alakítania egy új rendszert, kivettek szakaszokat, amiknek a funkcióját idővel kell átvennie más részeknek, ráadásul még hegesedek is, szóval az, hogy puffadok és fájok, tök normális, el fog múlni. Ez nagyon megnyugtatott, és bár totál kifáradva, de teljesen feldobva jöttünk haza tegnap.

Ma megjött a PET-CT eredmény. A hosszú értékelés után a vélemény az, hogy nem látnak malignitásra (rosszindulatúság) utaló jelet, de sajnos a köv. sorban meg leírják, hogy a májban van egy egycentis akármi, ami áttét lehet, MR vizsgálatot javasolt végezni. Beszéltem a radiológus ismerőssel, holnap már be is utal sürgősségi MR-re, mert ez is kell, hogy Pestre tudjunk menni az onkológushoz. (Amúgy a sebész is megörült, mikor mondtam, hogy Pesten kihez mennénk, és azt mondta, őt ajánlotta volna, nagyon jó szakember, mindenképp mondjuk meg neki, hogy ő küldött.) Próbálok abban bízni, hogy ez nem áttét, mert akkor szóba jöhet az is, hogy ezt is jobb lenne kiműteni, vagy az is, hogy kemózzák. Egyelőre nem is bírok ezen gondolkodni már, lelkileg annyira ki vagyok merülve, hogy csak évszázados fáradságot bírok produkálni.
 

2015. április 14., kedd

A.: "Azért tiszteljétek már meg magatokat azzal, hogy rendesen felöltöztök az esküvőre!"
B.: "Azért jó, hogy a polgárit poénra akarjátok venni, de a templomira ne akarjál már kopaszon megjelenni, hanem legyél igazán szép, és vegyél fel parókát."

A.: Nem tudtam, hogy tiszteletlenség magammal, a szerelmünkkel, vagy az Élettel szemben az, ha vidáman és lazán állunk oltár elé. Esetleg még merünk nevetni is, nem csak komoly arccal hallgatni az afféle szövegeket, hogy "a házasság egy nagyon komoly... felelősségteljes... életre szóló... Dddöntéssss" (igen igen, az anyakönyvvezető írta életmesék, szigorúan vontatott magas C hangon, Celine Dion összes pánsípon háttérzenére). Szerintem épp azzal tisztelem meg az Életet, ha vidám vagyok, igen, szerintem pontosan ezt érdemli.

B.: Meg a belsô szépség. Meg a kisugárzás.

2015. április 10., péntek

Esküvősös

Alakulnak az elképzeléseink a nagy nappal kapcsolatban.

Vagyis nagy napokkal, ugyanis a polgárjenőéknél hamarabb fogunk esküdni, és a nagy dobást nyárra, a templomira tartogatjuk. Tulajdonképpen már a polgárira meg is szereztük a tükörsima időpontyot, még csak azt nem döntöttük el, hogy farmerban, esetleg hawaii ingben és szandálban csattogjunk-e be, vagy öltözzünk fel rendesen, és zoknit is húzzunk a szandiba. Két tanú lesz 'szt viszont válltáska, a napon, mikor Csné leszek. (Nem, nagyon nem adják ezek a kötőjeles nevek!)

Nyáron a legeslegszűkebb család és kevés barát körében lesz a templomi esküvő, tervek szerint a bélapátfalvi apátsági templomban, ha tudnak minket fogadni. Mindig is nagyon kicsi esküvőről álmodtunk, ráadásul vicces módon még a frászt is hozná ránk, ha nagy lenne a tömeg, a lagzi pedig igazán nem a mi műfajunk, így a szertartás után tervek szerint egy igazán igényes egri étterembe szeretnénk menni, és ott vacsorázni egyet. Semmi lánykikérés, lagzilajcsi, menyasszonytánc, nem vagyok hajlandó székszoknyákkal, szorító cipőkkel (és hajcsatokkal, ehehhh) foglalkozni. Mellesleg mikor mondtam Cs-nek, hogy lehet nem is lesz hajam, azt mondta, nem baj, akkor ő is kopaszra dúratja a fejét, sőt, megmondjuk a násznépnek, hogy ha együtt éreznek velünk, akkor ők is. Röhögtem is gonoszul, hogy akkor csak az igazán elhivatottak jelennének meg, de spec. a családomban és a baráti körben tényleg vannak ilyen elvetemültek, már többen is jelezték hajlandóságukat. :D

Lényeg a lényeg, hogy alakul a tervezés-szervezés, remélem, mindenhol tudnak minket fogadni, és tényleg meg tudjuk tartani nyáron, és nem kell a kemo miatti rosszullétek okán átszervezni semmit.

Orvososos

Egészségügyi vonalon az e hét totális katasztrófa volt. Először is, megfájdult a hasam jobb oldala belül, a varrás magasságában, mozgásra éles, szúró fájdalom jelentkezett. Megijedtem, hogy nehogy valami szövődmény lépjen fel, olvastam ilyenről, hogy megnyílhat belül valami varrás, és akkor szivárog epe, savó, levegő, stb. És akkor előfordulhat, hogy újra kell műteni, és minden kezdődik elölről... Átkoztam is fejben a pillanatokat, mikor túl bátran huzigáltam (igaz, félig fekvő helyzetben) a gyereket a szőnyegen, meg hogy nem feküdtem eleget. Tegnap konkrétan reggel 3/4 7-től este fél 7-ig voltam a Klinikán, amikor is ultrahanggal megállapították, hogy szervi elváltozást nem látnak, ami a fájdalom oka lehet, pihenjek sokat, és szedjem az antipufi tablettákat, óvatosan étkezzek, hogy ne legyen baj. És szükség esetén menjünk vissza Pestre, a Sebészetre. Szerencsére ma reggelre valahogy elmúlt ez a fájdalom, én az antipufi tabiknak (alias Espumisan) tulajdonítom, lehet, hogy úgy lettem belül összevarrva, hogy most már valahol sokkal könnyebben megreked a levegő... Nagyon fellélegeztem most, hogy elmúlt ez a dolog. Jó tanulság nekem, türelmetlen hülyének.

Utókezelés: most két szálon futnak a dolgok.
Egyrészt járok Debrecenbe, az Onkológiára. A debreceni orvos, akivel a múlt héten beszéltem, azt mondta, hogy az esetemben a PET-CT semmit se mutatna ki, és egyébként se támogatja a TB... Így nem küldtek el, amit furcsállok, nem ezt hallottam más forrásokból, tudomásom szerint ez kimutatja a nyirokcsomó érintettséget. A helyi Onkoteam döntése szerint, idézem "adj. Gemzar" terápia javasolt, amint rendeződik a bilirubin értékem. Utánanéztem, a Gemzar egy infúzióban adott kemoterápiás gyógyszer, annak minden áldatlan mellékhatásával (nagyon gyakori többek között az alacsony hemoglobin-, fehérvérsejt-, vérlemezke-szám, romló májeredmények, légzési nehézség, hányinger, hányás, kiütés, viszketés, láz, hajhullás). Sajnos a műtétből fakadó magas bilirubin értékem és sárgaságom még mindig megvan, ezt igyekszünk most letornázni a belgyógyásszal, mert az utókezelést mindenképp el kell kezdeni max. 8 héttel a műtét után. Addig még van 3,5 hetünk.

Másrészt, a radiológus ismerősünk a fentiek ellenére mindenképpen kapacitált, hogy csináltassuk meg a PET-CT-t, és sikerült is időpontot szereznie nekem, tegnap voltam a vizsgálaton. (Ez volt a tegnapi hosszú nap másik oka, sok a várakozás, és kb. 1,5 óra volt a vizsgálat, este 7-re értem haza. Ráadásul 24 óráig nem mehetek a gyerek közelébe, mert sugárzó személyiség lettem.) Amíg még nem kezdődhet el semmi a bilirubin miatt, szeretnék az általa javasolt onkológussal is konzultálni. Félreértés ne essék, elfogadom, ha kemoterápiával fognak kezelni, nem rizikózom, hogy valami elburjánzzon. Egyszerűen csak szeretném azt érezni, hogy minél alaposabban ki lettem vizsgálva, és minél pontosabban véleményezve, hogy úgy és olyan gyógyszert kapjak, ami a legmegfelelőbb minőségben és dózisban.

2015. április 6., hétfő

Vérgasztroblogger módjára idelinkelem Nektek a príma fonott kalács receptjét és egy kisvideót a négyes és hatos fonásról. (Jómájó, tudom, miért nem ünnep előtt, de attól még finom!) Aki hozzám hasonlóan legszívesebben letépné az arcát Péter Annáék videós modoroskodásától, annak javaslom, vegye le a hangot és takarja ki a képernyő jobb felét videózás közben. De azért szépen megfonják azt a kalácsot, na! Nálunk ilyen lett életünk legelső hatosfonata. :)




Ez évben is gyártottam főtt tojásból szkafanderes csirkéket meg büntető arcú gengszternyulakat főtt borsszemmel és répaorral, de olyan rusnyák lettek, hogy Donnie Darko sírva kérné el a receptet.

2015. április 4., szombat

Sün Balázs forever

Cs a munkahelyen: Jól van, jól van, megyek már! (Halkan hozzáteszi:) Fordult a kulcs, nyílt a zár...
Kojak: Betódultak mind a hatan?

Maticabogárka